Az igazgyöngy a Természet piciny csodája, az angyalok könnye. Az emberek büszkén viselik őket, fényes gyöngysorrá fűzve. De a hazuggyöngyöt senki sem ismeri.

Senki nem hallott még a tündérek titkos taváról, ami az Északi-sark leghatalmasabb hegyének csúcsán pihen. Ebben a titokzatosan varázslatos tóban élnek a tündérek hazuggyöngykagylói. Szikrázó napsugarak és habos felhők alatt ténfergő, földi halandó még sose látott olyan bámulatosan szépet, mint a hazuggyöngykagylók héja, mely úgy pompázik a szivárvány ezernyi színében, mint a tündérek álma a csillagokban. Az igazgyöngykagylónak egy apró porszem is elég a csodához, de a hazuggyöngykagylóba, a tündérek nem efféle szilánkot tesznek.

Miután feljön a hold, és a föld mély sötétségbe zuhan, a tündérek összegyűjtik az emberek minden hazug gondolatát, amely az elmúlt napon született, a parányi füllentéstől, az eget repesztő igazságtalanságig, és hajnalban a hazuggyöngykagylókba csúsztatják valamennyit. A kagylók selymesen puha testükkel átölelik a hazugságok picurka szemcséit, majd a tó bársonyos iszapjába süllyednek. Hosszú, hosszú időkig őrzik a hazug gondolatok csöppnyi piruláit, meleg testükbe ágyazva, és miközben a hűvös hullámok halkan suttogva elringatják őket, a pöttömnyi magocskák, gömbölyű gyöngyszemekké fejlődnek.

Mikor minden hazugság kerekre hízott, a tündérek felnyitják a hazuggyöngykagylók csillogó héját, kiemelik a hazugságok páratlanul sokféle gyöngyeit, és szerteszét szórják a földön. A hazuggyöngyök pedig megállíthatatlanul görögnek a föld egyik szegletéből, a másikba. A jámborszívűek szelíd hazugságaiból gömbölyített gyöngyök nyomában boldogság terem, de amerre a gonosz hazugságokból kerekített, sötét gyöngyök gurulnak, ott nem marad más, csak bánat és pusztulás.

Reggelente, amikor álmaidat már végleg elűzte a pirkadat, gondolj arra, vajon miféle gyöngyé táplálják most a tündérek hazuggyöngykagylói, a tegnap hazugságait!

/ 1998. /