A tündérek felbukkanását számtalan régi napló és irat igazolja, rengeteg helyen tûntek már fel, mégis a találkozásokat az emberek mesés elemekkel szõtték át. A tündék egyrészt csodásak, mert szépek, kecsesek, okosak, énekük elragadó, mûveik emberfelettiek, másrészt félelmetesek, mert a hozzájuk fûzõdõ babonák sanyarú szerepet vetítenek rájuk. Gondoljunk csak a népi hiedelmekre, miszerint a tündérek elrabolják és kicserélik az emberi csecsemõt a sajátjukra. Sok esetben a boszorkányokat is ilyen tündérgyerekeknek tartották, és mert féltek a bûvölésüktõl - különösen a férjes asszonyok :-) - és a szemmelveréstõl, inkább máglyára vetették a - legtöbbször - fiatal szüzeket. Ez lett hát a tündércsemeték sorsa (a népi elgondolások szerint), s mindeközben az embergyerekek Tündérhonban vendégeskedtek (a rossz nyelvek szerint raboskodtak) s a Fényes Nép segítségére voltak, azáltal, hogy õk nem érinthették fémet, míg az emberek igen, sõt az emberek fiaiból adottságaiknál fogva kiváló harcosokat is neveltek).

A tündék történeteinek se szeri se száma, és bizony nehéz eldönteni, mi az igaz. Különösen a modern korban, mikor már gyógyszert írnak fel arra, ha az ember azt állítja, ilyen lényekkel találkozott. Végsõ esetben pedig beszámíthatatlannak nyilvánítanak. Ugyan ki vágyik erre?!

Mégis beszélünk róla. Ha más nem, olyan munkák kapcsán, mint Tolkien meséi, vagy inkább, ahogy én tartom, tudományos munkái. Tolkien csalhatatlanul vázolta a kelta mitológia fontos vonásait és különös lényeit, az elfeket, vagy más néven quendeket (gondolok itt fõként a Szilmarilokra). Merthogy a legtöbb információnk az elfekrõl van, sokan, tévesen, õket nevezik csupán tündéknek, és e fajt alapvetõen az õ sajátosságaikkal ruházzák fel. Pedig rengetegen vannak...

A különbözõ, és fõként a kelta mondakörökben találjuk a legtöbb pontos információt e lények sokféleségérõl. S miért pont itt? Helyi sajátosság? Mondhatni igen. Egyes elméletek szerint a Fae, azaz a Fényes Nép az atlantiszi nép leszármazottja, és Albion egyfajta utódállama a régi birodalomnak. Atlantisznak, ennek az õsi és misztikus világnak, melynek létezése, még ma is kétséges eredete, létrejötte, pusztulása tisztázatlan, annak a bizonyos fényes királyságnak, mely Héraklész oszlopaival szemben terült el, mérhetetlen tudást hagyott ránk és ... ezer évvel ezelõtt állítólag nyomtalanul tûnt el. Eszerint a Fae egy intelligens atlantiszi létforma, akik bámulatba ejtik az embereket, noha "Szülõföldjükön" e képességek normálisnak számítanak / számítottak.

Kik hát a Fae?
Pontosat nem tudni.
Mesés csodás lények, akik nem bántanak, ha nem zargatjuk õket (s ez így van majdnem minden nem fizikai entitással). Szép, s mondhatni elvont világukba zárkóznak, harmóniában élnek a természettel és önmagukkal. Nem jók és nem rosszak, egyszerûen mások mint mi, és nekik mi éppoly furák vagyunk, mint minekünk az õ féktelen világuk.

Ha valaki kíváncsi, nézzen befelé, kérdezze magát... Kérdezze, s aki nem hiszi, járjon utána!